Történet
Amíg a gyógyászatilag aktív gombákat bizonyossággal a természetből gyűjtötték be és fogyasztották, használták hosszú időn át, addig a gombatermesztés, különösen a gyógygombák termesztése egy meglehetősen új ága a tudománynak, ami csak az 1970-es évek végére nyúlik vissza. Attól az időtől fogva számos, az érdeklődés középpontjába került bioaktív összetevőt azonosítottak a gombákban, beleértve a különböző összetevőket a termőtestből, a micéliumból és a megmaradt folyékony vagy szilárd táptalajból, amiben növekedett. Majdnem mindig a különböző életszakaszokban található fő sejtösszetevő egyedi; de különbség mutatkozik a másodlagos anyagcsere folyamatok során keletkező bizonyos összetevők esetében, amelyekből lényegesen nagyobb vagy kisebb mennyiség vonható ki a különböző növekedési fázisokban. Sok példát láthatunk erre abban a tudományos cikkben, amelynek dr. Solomon Wasser a szerzője, és amelynek címe: A magasabb bazidiumos gombákban található összetevők gyógyászati jellemzői: jelenlegi kilátások. A tanulmány eredeti címe: Medicinal Properties of Substances Occurring in Higher Basidiomycetes Mushrooms: Current Perspectives (Review). Megjelent a Nemzetközi Gyógygomba Szaklapban (International Journal of Medicinal Mushrooms).
A folyamat részletes leírása
A gombák a gombavilágba tartoznak, a gomba idegen szóval fungus, többesszáma fungi. Hosszú idők óta ismeretes, hogy minden gomba potenciálisan bioaktív összetevőket tartalmaz, amelyeknek gyógyhatásuk van. A gombákból kivont gyógyszerek csoportjának klasszikus példája az antibiotikumok, melyek 99%-a gombából származik. Majdnem minden kutatás, amit a gombákban található, antibiotikumok közül az 1928-ban elsőként felfedezett penicillin felfedezése óta végeztek, azt mutatja, hogy az elsődlegesen bioaktív összetevők a sejten kívüli összetevők, ami azt jelenti, hogy akkor szabadulnak ki a sejtekből, és akkor jutnak ki a sejt közötti térbe, amikor a micélium növekszik. Ezek azok az összetevők, amelyek megemésztik a gomba tápanyagát, és elszállítják a tápanyagokat vissza a sejtfalon keresztül, és amiket a gomba termel annak érdekében, hogy megvédje önmagát a baktériumokkal és más mikrobákkal szemben. A gomba az élettartama folyamán termelt összes bioaktív összetevőnek a 95%-át kijuttatja a sejtből a sejt közötti térbe. Jó példa a gombák által termelt bioaktív összetevőkre a sör- és a boripar. Ezekben az esetekben a szubsztrátum gyümölcslé vagy malátakivonat, vagy valami más, cukrot, vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó forrás, és az a gombafaj, amit használnak: a sörélesztő (Saccharomyces cerevisiae). A gomba a növekedése folyamán (mint minden gomba és minden élesztőgomba) kiválaszt a sejt közötti térbe (a szubsztrátumnak nevezett, gyümölcslével vagy malátával teli tankba) minden fontos bioaktív összetevőt, amelyek az alkoholok, a színanyagok és az ízanyagok. Ezek mind a szubsztrátumban találhatók és nincsenek benne az élesztőgombában. Ha valaki szeretné az összes elhasznált élesztőt kinyerni a folyadékból, és szeretné eladni bor vagy sör készítése számára, nem volna egy népszerű termék. Az élesztőgomba inkább szállító anyag, a legfontosabb összetevők a szubsztrátumban maradnak. Ugyanígy történik a gombákkal is: a gombák termőtestei az elhasznált gombaszövetek, az életciklusuk legvégén, és jellemzően bennük a legalacsonyabb a bioaktív összetevők koncentrációja. A micélium pedig a növekedési rész, és így sokkal több sejt közötti térből származó bioaktív anyagcsere terméket tartalmaz. De a legtöbbje ezeknek a sejten kívüli összetevőknek, amelyek érdekesek lehetnek a számunkra, abban a szubsztrátumban található, amelyikben a gomba növekedett. Csakúgy, mint az elhasznált sörélesztőgomba, tartalmaz néhány gyógyhatású tulajdonsággal rendelkező anyagot, ugyanúgy a gomba is tartalmaz néhány életfontosságú anyagot. De ahhoz, hogy megkapjuk a gyógygombákban rejlő gyógyhatás teljességét, fontos kinyernünk az összetevők minden osztályát, az összetevők minden különböző csoportját, ami a gomba életciklusa alatt keletkezik. Ebbe beletartozik a sejtfal anyaga (poliszacharidok), amik ugyanazok a termőtestekben és a micéliumban is, de idetartoznak a sejt közötti térbe kijutó összetevők is, amelyeknek nagyon széles skálájú a gyógyhatása. Ezek az összetevők megtalálhatók abban a folyadék maradványban, amelyben a gomba növekedett a folyadéktartályos fermentációs időszak alatt, és megtalálhatók a szilárd szubsztrátum maradványban, amelyben a gomba növekedett a szilárd táptalajú fermentáció során.
Ennek ismeretében felmerül a kérdés, mi a legpraktikusabb útja annak, hogy a lehető legjobb hatékonysággal gyógygomba termékeket állítsunk elő, és megmaradjon bennük a legtöbb hatóanyag, és a nagyközönség által is megfizethető legyen. Mindössze 10 évvel ezelőtt ez egy komoly probléma volt, mert a szilárd táptalajú fermentáció még nem volt egészen tökéletesítve, és a folyékony táptalajon, mint például sörön vagy boron való termesztés, megkívánja azt, hogy az összetevőket kivonják a hátramaradt folyadékból, annak érdekében, hogy kinyerjék a gomba összes gyógy tulajdonságát. Ez az eljárási lépés oly mértékben emeli a költségeket, hogy már nem éri meg az embereknek az étrend-kiegészítőre költeni. Könnyű egy cég számára vásárolni természetből begyűjtött gombákat, vagy farmon termeszteni a termőtesteket, és ezt követően étrend-kiegészítés számára kivonatokat készíteni belőlük. Alacsony hatékonyságú gyógygomba termékek előállításához nem érdemes hozzálátni, miután nem lesz nagyszámú fogyasztó, ha a termékek nem hatnak. Tehát a legtöbb cég a könnyű utat választja, és termeszti vagy megvásárolja a gomba termőtesteket, és ezt követően teát készít belőlük, amit permetezéses szárítással kiszárít, és aztán „forróvizes kivonatnak" nevezi. Sokan azt állítják, hogy ez a legjobb út, sőt, hogy ez az egyetlen bioaktív út a gombák hasznosítására, ami természetesen nonszensz, miután a gombákat évezredek óta fogyasztják az egészségre gyakorolt jótékony tulajdonságaik miatt. Az a koncepció, hogy a kivonatok jobbak, mint bármi más, a múltnak a tudományából ered, és nem felel meg a mai korszerű tudásunknak. Ezek a „forróvizes kivonatok" bizonyára jobbak annál, mint az, hogy megpróbáljuk megemészteni a kemény fás termőtesteket, mint például a Reishi gomba esetében, de ennek a kivonási eljárásnak a következtében teljes mértékben elvesznek azok az összetevők, amelyek potenciálisan jó hatást gyakorolnak az egészségre, amit a sejten kívüli összetevők nyújtanak, és amik nincsenek jelen a termőtestekben. Más cégek csak a micéliumot termesztik. A micélium jobb választás, mint a termőtestek, hogyha kemény táptalajon nőtt, de a micélium termékek problémásak lehetnek, ha nem a GMP-nek megfelelő szigorú szabályoknak, biotechnológiailag steril szövettenyészeti sztenderdeknek megfelelően állítják őket elő; és néhány micéliumtermék gyakran tartalmaz akár 70%-ban is át nem alakított szubsztrátumot, mint például rizst vagy gabonát. A Vitálvár Kft. által forgalmazott gyógygomba-készítmények (MicoVit, MicoTon) garantáltan kevesebb, mint 2% szubsztrátum maradvány anyagot tartalmaznak a végterméket illetően.
Beszállítónk hosszasan és behatóan tanulmányozta a vadon begyűjtött termőtestek, a micélium és a sejten kívüli összetevők kémiáját – mindazt, amit ezeknek az emberi szervezetben végbemenő bioaktivitásáról tudunk. Ezt követően kifejlesztették a speciális termesztési eljárásukat, amelybe beletartoznak az egyedi termesztő kamrák, a szigorúan meghatározott termesztési szubsztrátumok (sem fűrészport, sem szalmát, sem komposztot nem használnak), és speciálisan igazított növesztési paramétereket alkalmaznak, mint például egész éven át tartó időjárás kontroll, a hőmérsékletet, a fényciklust, és a levegőminőséget, levegő összetételét tekintve annak érdekében, hogy maximalizálják a kívánatos gyógyhatású összetevők termelődését. Ezáltal az alapanyagot gyártó cég képes arra, hogy a legjobb minőségű, a leghatásosabb, és a legállandóbb gyógygomba terméket állítsa elő, amely a világon bárhol elérhető, és mindeközben biztosítja, hogy minden lehetséges nehézfém-szennyeződéstől mentes legyen, nem tartalmaz féregirtó, rovarirtó, baktériumirtó szermaradványt, illetve gyomirtó, növényirtó szermaradványt, valamint bogármaradványt, amik viszont általánosan előfordulnak más gombatermékekben.
