A természetes astaxantin erejével a jobb izomteljesítményért

Az erős és egészséges izmoknak kulcsszerepe van abban, hogy aktív és vitalitással teli életet tudjunk élni. Ehhez segíthet hozzá az astaxantin az AstaReal kutatásai szerint.

Ha a reaktív oxigén fajták (ROS) és az antioxidáns védelmi rendszer egyensúlya felborul, megjelennek az oxidatív stressz tünetei: izomfájdalom, izomgyengeség és -fáradtság. Emberekkel végzett és modellált tesztek igazolják, hogy az astaxantin, ami a Haematoccus pluvialis algafajtában magas koncentrátumban jelenlévő természetes és rendkívül hatásos antioxidáns, fejleszti az izmok állóképességét, csökkenti a tejsav mennyiségét, és az időskorban előforduló izomsorvadást is segíthet megelőzni.

Az astaxantin izmokra gyakorolt jótékony hatása abban is megmutatkozik, hogy megvédi a sejthártyát az oxidációtól, ezáltal serkenti az izomsejtek anyagcseréjét, amitől a gyulladás és az izomkárosodás veszélye is számottevően csökken. Az aktív és vitalitással teli élethez elengedhetetlen az erős és egészséges izomzat, amit az astaxantin szedésével is elősegíthetünk.

Az oxidatív stressz a korral és a fizikai aktivitás mértékével együtt növekszik

Az oxidatív stressz a reaktív szabadgyökök és az antioxidáns védelmi mechanizmusok egyenlőtlenségének következtében alakul ki. Ezt a káros folyamatot súlyosbítja a fizikai aktivitás is, ugyanis a sport hatására az izomrostokban felgyülemlik a stressz, felgyorsul az emésztés, és felgyorsul a szabadgyök-termelődés. Bár a szervezetben megtalálható antioxidánsok szintje intenzív testmozgás után azonnal megemelkedik, a védelem azonban csak a regenerálódási fázisban éri el a megfelelő szintet. Feltételezhető, hogy a kevés antioxidáns az öregedési folyamattal együtt járó izomsorvadás, illetve izomsúlyvesztés egyik fő kiváltó oka lehet. Mindezek következtében a test gyengévé válhat, nagyobb eséllyel érhetik sérülések, és az idősödéssel járó betegségek is felüthetik a fejüket.

Az oxidatív stressz káros hatásai az izomzatra

Az oxidatív stressz roncsolja a fehérjéket, a lipideket, a DNA-t, és negatívan befolyásolja az izomsejtek működését, ezáltal gyengíti az izomteljesítményt. A gyulladáskeltő -- a sejtkommunikációban szerepet játszó – molekulák aktiválása az izmok fájdalmas és merev érzetét keltik, és a sérülések kockázatát is növelik. Az sejtek közötti anyagcsere-folyamatok is károsodnak, így az izomsejtek veszítenek energiatermelő képességükből. A mitokondriumok, az energia előállításában és elraktározásában szerepet játszó sejtszervecskék felelősek a szénhidrátok és zsírok lebontásáért, tehát ezek nyújtják a test energiájának 95%-át. Éppen ezért, ha a sejtek közötti anyagcsere nem kielégítő, akkor az izmok kevesebb energiához jutnak, elgyengülnek és akár sorvadásnak is indulhatnak.

A vörösvértestek sejthártyáinak oxidációja ahhoz vezet, hogy a szervezet oxigénszállító képessége alacsonyabb szintre esik vissza, így az izmokhoz is kevesebb oxigén jut el. Kimutatták, hogy a fizikai aktivitás a sejthártyában az oxidációs folyamatok erősödésével jár, ezzel ellentétben az anyagcsere-és aerob, azaz oxigént igénylő folyamatok károsodást szenvednek, ezáltal a tejsav jelenléte megnövekszik. Az oxidatív stressz befolyásolja az izomösszehúzódást is, hiszen elpusztít olyan enzimeket, amikre az aerob és anaerob tevékenységek során van szükség, ettől az izmokon a kimerültség érzete lesz úrrá.

Az astaxantin antioxidáns ereje

Klinikai kutatások bizonyítják, hogy a Haematoccus pluvialis algából származó astaxantinnak számos pozitív hatása van az izomműködésre és az állóképességre. A karotinoidok családjába tartozik, és olyan tengeri fajokban fordul elő, mint például a lazac vagy bizonyos rákfajták. Olyan zsírban oldódó, antioxidáns, ami különleges szerkezetének köszönhetően áthatol a sejthártya felületén. Semmilyen más antioxidáns nem képes hasonlóan teljes körű védelmet nyújtani, mint az astaxantin.

1.ábra: Az astaxantin molekuláris szerkezete a sejthártyában. Az astaxantin a sejthártya külső és belső részén is jelen van, ellentétben például az ß-karotinnal vagy a C vitaminnal, amik csak a membrán felületén vagy csak a belsejében helyezkednek el

Egy kutatás (Nishida et al) során azt is sikerült kimutatni, hogy az antioxidánsok közül az astaxantinnak a legerősebb a szabadgyök-visszaszorító képessége (2. ábra). Laboratóriumi (in vitro) körülmények között az astaxantin 6000-szer erősebbnek bizonyult a C-vitaminnál, 500-szor hatékonyabb, mint az E vitamin és 10-szer erősebb, mint a ß-karotin. A többi antioxidánssal ellentétben az astaxantint a tiszta antioxidánsok közé sorolhatjuk, és további előnye, hogy nem mutat pro-oxidatív hatásokat sem.

2. ábra A különféle antioxidánsok szabadgyök-semlegesítő képessége

Az astaxantin növeli az izmok állóképességét

Egy vizsgálat, amelyben mind a résztvevők, mind az eredmények elemzői előtt rejtve maradt a kutatás célja, kimutatta, hogy az astaxantin növeli az izom állóképességét. 42 egészséges férfi naponta 4 mg astaxantint szedett 6 hónapon keresztül, közben rendszeresen végeztek testmozgást. A tesztek eredményeiből az derült ki, hogy csak az astaxantint szedő csoport volt képes növelni az átlagosan végrehajtott guggolások számában mért teljesítményét; 6 hónap alatt jelentős fejlődés következett be (3. ábra). Egy másik kutatás (Sawaki et al.) eredményei azt demonstrálják, hogy napi 6 mg astaxantin 4 héten át tartó szedésével mérsékelhető az tejsav mennyisége, ami 1200 méter sprint közben halmozódik fel az izmokban (4. ábra). A tejsav a nem megfelelő oxigén-ellátottság következménye, ami az izmok kifáradásához vezet, így értelemszerűen az alacsonyabb tejsav-mennyiség a hosszantartó izommunka működését segíti elő.

3. ábra A guggolások száma egészséges férfiaknál, akik hatóanyagot nem tartalmazó gyógyszert (placebót), illetve napi 4 mg astaxantint vittek be a szervezetükbe

4. ábra A tejsav-mennyiség szintje 1200 méter futás után a 4 hetes astaxantin-bevitel előtt és után (4mg/nap)

Egy kerékpáros időfutam-teljesítményt mérő kísérlet (Earnest et al.) szintén az asaxantin sportolókra gyakorolt hatását vizsgálta. 21 versenyző 28 napon át szedett 4 mg, illetve 0 mg (placebo) astaxantint. Maga a teszt igen megterhelő volt: 10 órás kerékpározás után 2 óra intenzív kimerüléshatárig tartó tekerés következett tejsav-stimulációval és csupán 5%-kal a VO2 szint alatt, ami a test által maximálisan felvehető és szállítható oxigén mennyiségét jelenti.
5 perc pihenő után a résztvevők megkezdték a 20 km-es időfutamot. A végső eredmények alapján jelentős teljesítménynövekedést mértek az astaxantint szedő csoportnál, akiknek 121 mp-cel csökkent az átlagos idejük, míg a placebót használó csoport teljesítményében nem mutattak ki szignifikáns változást. Az erőkifejtés tekintetében is figyelemre méltó javulást tapasztaltak az astaxantint szedő sportolóknál.
Egereken végzett vizsgálatok (Ikeuchiet al.) is alátámasztják az astaxantin izomerőre gyakorolt pozitív hatását. Az 5 hétig tartó felmérés során megfigyelték, hogy astaxantint kapott egyedek jelentősen hosszabb ideig voltak képesek úszni, mind a placebóval ellátott egerek csoportja (5. ábra). Az astaxantin-csoport teszteredményeiben a vérben az elégtelen oxigén-ellátottság tüneteként felszaporodó laktát mennyisége jóval kisebb volt, mint a kontroll csoporté. Ezen kívül az izmokban és a májban a glükózt, azaz energiát tároló glikogén szintje magasabb volt az astaxantint használó csoportnál.

5. ábra A különböző antioxidánsok az úszás idejét befolyásoló hatásai

A fentebbi eredményeket más kutatási eredmények is igazolni látszanak. Egy szintén egerek (futás során mutatott) állóképességét mérő kísérletben (Aoi et al.) az astaxantin-csoportnak több időbe telt, mire elérték a kimerülési pontot, mint a kontrollcsoport egyedeinek. Ezen kívül a plazmában található laktát-mennyiség is gyarapodott az utóbbiaknál a testmozgás következtében, míg az előbbi csoport vérében az astaxantin meggátolta a laktátszint megemelkedését, de elősegítette a glikogénét, továbbá növelte a zsírfelhasználást is (6. ábra) a testmozgás ideje alatt, ami hozzájárul a tejsavszint- és a súlycsökkenéshez.

6. ábra Az astaxantin egerekre gyakorolt hatása összevetve a placebóval ( (a) a futás mért ideje, (b) zsírfelhasználás)

Az astaxantin zsírégető hatásáról

Egy randomizált vizsgálat során, amelyben mind a résztvevők, mind az eredmények elemzői előtt rejtve maradt a kutatás célja, megerősítést nyert, hogy a természetes astaxantin elősegíti a zsírégetést a fizikai aktivitás során. 32 személy napi 2x6 mg astaxantint, illetve placebót szedett a felmérés ideje alatt 6 héten keresztül. A résztvevők 40 percnyi testmozgást végeztek heti 3-szor a 6 hetes periódus alatt. Az eredmények azt mutatták, hogy az astaxantin-csoport testzsírszázaléka jelentősen visszaesett, míg a másik csoportnál nem mértek változásokat. Ez az eredmény arra utal, hogy az astaxantin intenzív testedzés mellett erősíti az izmokat és csökkenti a tejsavat azáltal, hogy a glikogén helyett a zsírfelhasználást támogatja.

A vörösvértesteket javító és az energia előállítását fokozó funkcióról

A lélegzés az egyik legfontosabb módja annak, hogy a sejtek energiához jussanak, így megfelelően működjenek. Az aerobic lélegzés során az oxigén szükséges ahhoz, hogy ATP-molekula termelődjön, aminek funkciója a sejten belüli energiaátvitel. A nem megfelelő mértékű oxigénszint anaerobik anyagcseréhez vezet, aminek egyenes következménye a fokozódó izomfáradtság érzete és a tejsav felhalmozódása. Egy 2011-es emberekkel végzett randomizált felmérés (Nakagawa) alapján a kutatók arra jutottak, hogy az astaxantin csillapítja az oxidációt a vörösvértestekben, ami arra utal, hogy elősegíti az oxigén eljuttatását az izmokhoz.
Egy másik felmérés 30 egészséges személy részvételével zajlott. Napi 0, 6 és 12 mg astaxantin 12 héten át tartó szedése azt eredményezte, hogy azoknak a szervezetében, akik hatóanyaghoz jutottak, mind a vérplazma, mind a vérplazmában, mint a vörösvértestekben megnövekedett az astaxantin koncentrációja. A sejthártya oxidációja a vörösvértestek esetébe szignifikánsan visszaesett a 6 és a 12 mg-ot szedő személyek csoportjánál, ellentétben a placebo csoporttal (7. ábra).

7. ábra Az oxidációs folyamatban bekövetkező változások a vörösvértestekben a 12 hetes kezelés alatt. (PLOOH = phospholipid hydroperoxid a vörösvértestekben)

Más kutatás során azt is sikerült alátámasztani, hogy az astaxantin serkenti a sejtek anyagcseréjét azáltal, hogy magasabb szinten tartja a sejthártyában a diffúziós folyamatokat, elősegítve ezzel a nagyobb oxigénfelvételt és így az izmok energiafelvevő képességét is. Ezek az eredmények azt indikálják, hogy az astaxantin fokozza az aerob erőt, ezáltal élénkíti az oxigénszállítást és a sejtek anyagcseréjét az izmokban.

Redukált mértékű oxidáció és a gyulladás az izmokban

Az astaxantin nemcsak megvédi a mitokondriumokat és a vörös vértesteket az oxidációtól, hanem az izomsejteket is óvja. Egy egerekkel végzett vizsgálat során azt találták, hogy a testmozgás megnövelte az oxidáció és a gyulladás kialakulásának veszélyét, ennek azonban az ellenkezője érvényes az természetes astaxantinnal kezelt egyedekre, akiknél csökkent az izomkárosodás estehetősége (8. ábra). Az antioxidáns gyulladásgátló hatását egy másik tanulmány (Park et al.) is alátámasztja. Egy randomizált vizsgálatban 42 ember napi 0, 2 és 8 mg astaxantint szedett 8 héten át. A hatóanyaghoz hozzájutó személyek esetében erősen csökkent a DNA-károsodás mértéke. Az eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy az astaxantin csillapíthatja az izomfájdalmat, -merevséget és -fáradtságot a gyulladáscsökkentő hatásnak köszönhetően.

8. ábra Lábizom és szívizom keresztmetszete. A testmozgás fokozza az izom és sejthártya károsodását (feketével jelzett területek). Az astaxantin enyhíti a sejtroncsolódás mértékét.

Az izomsorvadás kialakulásának kockázata is kisebb

Az astaxantin izomsejt-védő hatásának eredményeképp segíthet az izmokat megvédeni az időskorban kialakuló izomsorvadástól. Egerekkel kísérletező kutatók arra jutottak, hogy a hosszú időn át kezelt egyedek izomzata ellenállóbb az oxidatív stresszel és degeneratív fehérjékkel, így az izomsorvadással szemben is. 45 hetes egereket egy évig az antioxidáns hatóanyaggal, illetve placebóval kezeltek. A kúra letelte után az astaxantin csoport izomtömege jelentősen megnőtt, szemben a placebó csoporttal, a degeneratív fehérjék száma azonban fordítottan alakult. Az eredmények azt mutatják, hogy az astaxantin gyarapítja az izmokat, és megvédi azokat a károsodástól. Továbbá az is feltehető, hogy az izomsorvadástól is óv azáltal, hogy javítja a mitokondriális működést, mivel az energiaszállító folyamatok elégtelen működése gyakran főszerepet játszik az izomsorvadás kialakulásában.

Konklúzió

Egyre több érdeklődés övezi a természetes astaxantint a kutatók körében, és az izomegészséggel és állóképességgel kapcsolatos új felfedezések folyamatosan kerülnek napvilágra. A sejteket és membránokat védő, oxidációt gátló hatás eredményeképp az astaxantin fokozza az izmok állóképességét és csökkenti a tejsav-koncentrátumot, és a zsírfelhasználást és a mitokondriális folyamatokat támogató hatása visszaszorítja a vörösvértestekben és az izmokban keletkező károsodást.

További vizsgálatok igazolják az antioxidáns gyulladásgátló szerepét, ami enyhíti az izomfájdalmat és hozzájárulhat az izomsorvadás megelőzéséhez. Az astaxantin előnyös hatásai még vonzónak tűnnek, ahogyan egyre inkább felfedezzük, hogy az erős és egészséges izomzat milyen fontos egy aktív és minőségi életmód eléréséhez.